Ön több mint tíz éve foglalkozik gyógyszertárak tervezésével és kivitelezésével. Tapasztalata szerint a tulajdonosoknak van-e fogalmuk arról, hogy mire is vállalkoznak, amikor megkeresik Önt?

KG: Többségük igen határozott elképzelésekkel fordul hozzám. Más részük csak annyit tud, hogy valami szépet és funkcionálisan megfelelőt szeretne ahelyett, ami van. Azt, hogy mindez mennyibe fog kerülni, az elején nagyon nehéz megmondani, mert a költségvetés, ugye, azon múlik, hogy mi az a konkrét munka, amit el kell végezni. Az a leghálásabb, ha csak az alapterület adott, és már a falak felállításáról is együtt döntünk. Ez – ha többe kerül is – hosszú távon mindig kifizetődőbb, mint amikor adott feltételek között keresünk megoldásokat. De természetesen egy már működő gyógyszertár átalakításával is látványos eredményeket érünk el. Én magam nem csak vallom, hanem nap mint nap tapasztalom is, hogy nincs olyan elképzelés, amely ne lenne megvalósítható.

Ez jelenti-e azt, hogy aki átalakíttat, az eleve nehezebb helyzetben van, mint az, aki egészen újba kezd?

KG:Nem, erről szó sincs. Két különböző feladat, ennyi az egész. Mindkettőnek vannak nehézségei és könnyebbségei. Az, aki új patikát nyit, könnyebb helyzetben van azért, mert nem kötik megszokások, hagyományok, tényleg szabadon bánhat azzal, amije van. De ugyanez hátrányt is jelent, hiszen – ha például nem gyógyszerész – nincsenek gyakorlatias támpontjai a tervezéshez. Ez az, amit ilyenkor én hozzá tudok tenni a sikerhez mindazokon kívül, ami egyébként is az én dolgom, ha megbízást kapok. Működő gyógyszertárat átalakítani abból a szempontból egyszerűbb, hogy kialakult rutinhoz kell illeszteni az új belsőt. Abból a szempontból viszont több fejtörést okoz, hogy a tervezésnek a megszokás uralta mozgástérben kell boldogulnia.

Mi az, amit feltétlenül érdemes végiggondolnia annak, aki meg akarja újítani vagy éppenséggel ki akarja alakítani patikáját?

KG: Jó, ha számba veszi, mi minden miatt döntött így: vagyis mi az, ami miatt gyógyszertárat akar nyitni, vagy ami a már működő patikában kényelmetlen, esetleg a hatékonyság ellenére van. Ha átalakít, tudnia kell, hogy milyen mértékben akar hozzányúlni a meglévő adottságokhoz, ha pedig új vállalkozáshoz teremt feltételeket, akkor azzal kell tisztában lennie, hogy milyen céllal és milyen távra tervez. Ha ugyanis csak próba-szerencse alapon kezd a gyógyszerkereskedelemmel, bizonyára nem szabad annyi pénzt ölnie ebbe, mint ha ragaszkodik ehhez a pályához, és hivatástudattal vág bele. És természetesen azt is tudnia kell, hogy minderre mennyi ideje és mennyi pénze van. Ha sürget az idő, az rendszerint megdrágítja a munkát.

A rendelkezésre álló időn kívül mi az, ami még befolyásolja a költségeket?

KG: Egy gyógyszertár alapja az a fiókrengeteg, amelyben a gyógyszerésznek könnyen és kényelmesen kell eligazodnia. Más részről egy gyógyszertár az a vendégfogadó tér, amelybe a páciensek belépnek. A feladat tehát minden nézőpontból kettős: egyrészt praktikusnak, másrészt esztétikusnak kell lennie, mégpedig az ott dolgozók és a patikába betérők számára egyaránt. Ezen belül azonban tengernyi megoldás létezik: mindmegannyi más költségvonzattal. Most például Erdélyben készül egy nagyon szép berendezés valódi fából, faragott díszítéssel. Ennek az árából több gyógyszertárat is ki lehetne alakítani, épp csak bútorlapokból. A magyar gyógyszertáraknak szép és igen régi hagyományaik vannak, amelyeket követni nagy élvezet, de igen drága mulatság. Főleg akkor, ha kevesebb pénzből is esztétikus és kényelmes megoldásokra jut az ember. Tehát az idő, a feladat természete és a felhasznált anyagok befolyásolják azt, hogy mennyibe lesz az új vagy megújult gyógyszertár. A tervezésnek szabott ára van, ami az igénybe vett munkaórák számához illeszkedik.

Mi a menete az Önök együttműködésének?

KG: Az együttműködésünk azzal kezdődik, hogy a megrendelő elmondja, mit szeretne. Azért fontosak számomra ezek a beszélgetések, mert nem csak a konkrét feladatot kell felfognom, hanem rá kell jönnöm arra is, hogy milyen forma- és színvilágban, milyen ízlésbeli vonzásokban él az, akitől a feladatot kapom. Ennek egy része természetesen szavakban megfogalmazható, de mindnyájan tudjuk, hogy például egy kék szekrény legalább száz féle lehet attól függően, hogy az ember fejében milyen árnyalatok, méretek és formák élnek akkor, amikor ezt kimondja. Márpedig nekem az a legfontosabb, hogy azok, akik az általam tervezett teret megtöltik élettel, könnyen és kellemesen éljék mindennapjaikat. Ha tehát erről elegendő információt gyűjtöttem, készítek egy vázlatot arról, ami bennem összeállt a beszélgetések nyomán. Ezért a tervért fizet az ügyfelem, és ha tetszik neki, megrendelést ad a kivitelezésre. Ha nincs kiszemelt asztalosa, akkor árajánlatot kap azoktól az asztalosüzemektől, amelyekkel én rendszeresen együtt dolgozom. Ezek alapján még mindig dönthet úgy, hogy mást keres. Akkor azonban – ha mindent megteszek is a dolog sikeréért – nem garantálhatom, hogy az a bútor olyan is lesz, amilyennnek a látványtervek mutatják. Az magától értetődő, hogy azokban bízom leginkább, akikkel összeszoktam, illetve akik pontosan tudják, hogy egy patikai fiókrendszer nem konyhabútor. De, őszintén szólva, megtörtént már, hogy – ha gyakoribb egyeztetésre volt is szükség – idegen asztalossal is sikerült megértetnem magam, neki pedig a sok konyhabútor után is sikerült szép gyógyszertári berendezést alkotnia. Igaz, hogy tovább tartott, de ha a tulajdonost nem szorítja az idő, akkor ez nem probléma.

Előfordult-e már, hogy valakit elutasított?

KG: Nem emlékszem ilyen esetre. Megkeresett egyszer egy kocsmáros azzal, hogy a kocsmájábó gyógyszertárat akar, mert hallotta, hogy az jól megy. Hát ezt tényleg kétkedéssel kezeltem, menetközben ki is maradtam a dologból, de azért visszakézből erre sem mondtam nemet. Miért tettem volna? Szeretem a szakmámat, és minden feladat érdekel.

1. Ha az ember patikabútort tervez, arra kell odafigyelnie, hogy minél több gyógyszer tárolására teremtsen lehetőséget úgy, hogy e készlethez az expediáló könnyen és kényelmesen hozzáférjen.
2. Ahhoz, hogy a tára mélysége 70 cm legyen, nem azért szoktam ragaszkodni, mert ez az én heppem. Az expediálók mindennapos gyakorlata mutatta meg, hogy az ennél szélesebb vagy keskenyebb kiadópult nehézségeket okoz.
3. A fiókok szélességét 41 cm-től 75cm-ig érdemes tervezni, mélységüket pedig 45 cmtől egészen 120 cm-ig lehet variálni. Ezek egyedileg is elkészíthetőek, de az esetek többségében erre nincs szükség, mert a gyártók igen gazdag választékot kínálnak.
4. A fiókok vízszintesen és függőlegesen kapcsolhatóak. Tára esetén legfeljebb 6 fiókot praktikus egymás fölé helyezni; szekrényállványba 12-15 darab is jól elfér. Magas fióksoroknál jó szolgálatot tesz a beépíthető fellépő.
5. A helykihasználást segítik a ferdén döntött csúszó-tálcás subládák és a forgó-korongos gyógyszertároló piramisok is.
6. A patika arculatának, formavilágának fontos eleme a megvilágítás, ami nemcsak praktikus szempontokat szolgál, hanem jelentôsen befolyásolja a hely atmoszféráját is. Érdemes hát különös gonddal tervezni a természetes és a mesterséges fények útját.

Megjelent a Humantrade szeptemberi számában (2008). / F. A. M. /